A Jenter-féle anyanevelés

Akik még nem ismerik, azoknak néhány szóban bemutatom a készüléket és a segédeszközöket. Tulajdonképpen egy elemekből álló, összecsukható-szétszedhető petézető tokról van szó. Részei az alaplap, amely perforált, a kivehető sejtalapok, a hátsó bori-
tólap, a perforált fedél. Kiegészítő elemek a bölcsőkezdet, a kezelő rudacska, az anyásító dugók, a keltető kaliták.

A petéztető tok rögzítése

Egy lapból, melyben már volt fiasítás, a felső keretléc alatt a toknak megfelelő méretű nyílást vágunk ki. Ide helyezzük be a petéztető tokot. Első alkalommal az alaplapot bekenjük mézzel és hordásban, vagy etetés mellett leépíttetjük a sejteket. Én az első sorozatot május elején szoktam "indítani úgy, hogy az akácvirágzás közepére legyen érett bölcső. Azén időzítek így, mert a háromkeretes pároztatók nem kívánnak a hordásban különösebb gondoskodást, nyugodtan vándorolhatok, a kis családocskák önálló életet élnek.

Előkészületi teendők

A tenyészanya lerekesztése előtt 5 nappal rendezem be a dajkacsaládokat, amelyek váltott dajkákként dolgoznak. NB 1/2 keretes rakodókkal dolgozok. Az anyát az alsó fiókra zárom, huzalpálcás anyaráccsal. A fiókra egy kijárós választóráma kerül, melybe később egy lemezlap csúsztatható. A feneket megfordítom úgy, hogy hátrafelé nyúljon a röpnyílás, melyet bezárok. A röpnyílás tehát az első és a második fiók között működik. ltt alakul ki a méhek ki-be járása. A második fiókba legalább 7-8 fias keret kerül. Megkezdem az etetést, esténként 1 liter 1:1 arányú cukorsziruppal. A tenyészanya lerekesztése előtt kettő nappal ellenőrzöm, és ha kell erősítem és bebölcsőzöm a dajkacsaládokat.

A tenyészanya lezárása

A korábban kijelölt tenyészcsaládba, melyet szintén már 5 napja etetek, beteszem az anyát, a petéztető tokba. A reggeli órákban kerüljön erre sor. A tokot visszateszem a fészek közepére, két vegyes fias keret közé. Az etetést folytatom. A következő napon, a reggeli órákban az anyát kiveszem a tokból. Az anya az alsó fiókba kerül, az anyarács alá. A tokot a második fiókba teszem, levett fedéllel, két fias keret közé. A lerekesztést követő harmadik napon a dajkacsaládokat ellenőrzöm, ha kell lebölcsőzök, az alsó fiókból fias kereteket emelek föl a második fiókba. Beteszem a választórámába a lemezlapot. Ezzel az ide tájolt méheket a második fiókba terelem, zsúfolttá téve így azt. A hátrafelé néző fenéken megnyitom az alsó fióknak a röpnyílást. Tehát egy anyátlan indító dajkát kaptam a második (második-harmadik) fiókban. A lerekesztést követő negyedik napon délután álcázok. Azért délután, mert akkor már a petékből kikeltek a lárvák. Ez azén fontos, mert tapasztalatom szerint a petéket kidobják a méhek. Meleg, de árnyékos helyen, rossz idő esetén az autóban, a kezelőpálca segítségével kiveszem az álcás sejtalapokat az alaplapból és bedugom őket a bölcső kezdetekbe. A bölcsőkezdeteket pedig a tenyészkeret 8 mm-es furatába helyezem, gyengén benyomva. A dajkát a behelyezés előtt átnézem, ha kell bebölcsőzöm, majd beteszem a tenyészszerkezetet, két vegyes fias keret közé. A következő napon, délután, kihúzom a válaszlemezt a választórámából, ezzel egy időben a fenéken bezárom a röpnyílást. A dajkacsalád anyás dajkaként működik tovább. A tenyészanya berekesztése utáni nyolcadik napon az anyás fiókot ellenőrzöm, ha kell bebőlcsőzni. Újra elteszem a választólemezt és megnyitom a fenék röpnyílását. A bölcsők befedését az anyátlan dajka fejezi be. Hat nappal ezután (a lerekesztéstől számított 14. napon) berendezem a 3 keretes pároztatókat egy fedett fias, egy üres és egy virágporos-mézes kerettel, két léputca méhvel. Két óra múlva beadom a fedett bölcsőket. Két hét múlva ellenőrzöm a petézést. Alapvetően fontos, hogy az 5. naptól kezdve a 8. napig befejezően, etessük a dajkacsaládokat. A tenyészcsaládokat pedig az álcázásig. Évek óta a leírt módszer szerint dolgozok. Két petéztető tokot használok két tenyészcsaládban, így biztosan kapok kellő mennyiségű petét. Négy dajkacsaládot rendezek be. 1997-ben az anyákat május 8-án, majd június 8-án helyeztem be a tokokba. Egy dajkacsalád 30 álcát kap. Az első sorozatban a 120 álcából 103 bölcsőt nyertem, a második sorozatban a 120 álcából 87 bölcsőt kaptam. Mi az előnye ennek az eszköznek? Az, hogy nem kell az álcát a sejtből kiemelni, azt áthelyezni. Nem kell bölcsőalapokat mártani. Az álca sértetlenül, a saját pempőágyában kerül át a dajkacsaládhoz. Gyors, nagyon gyors a munka. Kedves méhésztársak, leírtam a saját gyakorlatomat. Remélem, találnak benne használható elemeket.

Forrás: Méhészet 1998/5